hét szabad művészet, hét szabad mesterség (lat. septem artes liberales): az ókori római művelődés rendszerében a szabad emberhez illő foglalkozások, a középkorban a latin iskola tantárgyai. - Két csoportja: 1. trivium: grammatika, retorika, dialektika (az írás, beszéd, érvelés-vitatkozás szabályai, eljárásai, előírásai), azaz az alaki képzést szolgáló tárgyak; ezekkel foglalkozott az alsóbb fokú iskola. 2. quadrivium: aritmetika, geometria, asztronómia, musica (a számvetés, mértan, csillagászat és zene szabályai, törvényei, eljárásai), melyeket csak magasabb fokú intézetekben tanítottak. Mindkét csoportot magában foglalta az egyetem előkészítő fakultása (facultas artium; a mai bölcsészeti kar őse), melynek elvégzői magister artium liberalium, 'szabad művészetek tanítómestere' címet nyertek. - Mo-on az esztergomi v. a fehérvári isk. valamelyik diákjának a 12. sz. 1. feléből fennmaradt isk. jegyzete arról tanúskodik, hogy a ~ből többnyire csak az alsóbb fokú triviumot tanították. A felsőbb tárgyakat jelentő quadrivium ismerete még ritka lehetett, noha zeneileg képzett magyar papokkal a 12. sz: már találkoznak. - Pannonhalmán már 1010 k. volt isk., ekkor került oda Szt Mór, a későbbi pécsi pp. Arnold Esztergomban 1026 k. énektanuló kispapokat látott. Pécsett Bonipert pp. Priscianus grammatikáját tanította. Szt István és Gellért legendái szerint Csanádon, Székesfehérvárott, Pécsváradon, Zalaváron is voltak káptalani és kolostori isk-k, melyekben az Eu-szerte szokásos tanterv szerint oktatták az elemi ismereteket és a hét szabad mesterséget. Az elemi fokon lat. olvasást, kiejtést, hangsúlyozást, beszédet és írást, éneket és számvetést tanítottak. Felsőbbfokú oktatás kezdetben csak Pannonhalmán volt. - Ikgr. Marcianus Capella 450 k. Szatirikon c. művében Merkuriosz (a bolygók istene) és Philologia (a tud-ok megszemélyesítője) házasságának képében írta le és határozta meg 7-ben a szabad művészetek számát. Két csoportjuk: trivium (grammatika, dialektika, retorika) és quadrivium (aritmetika, geometria, muzsika, asztronómia). Ugyancsak tőle származik a ~ fiatal nőalakokban való megszemélyesítése. Legkorábbi ábrázolásuk a karoling korból való (Boëthius: De institutione arithmetica, Bamberg, Városi Kvtár). A gótikus katedrálisszobrászatban és üvegfest-ben a ~ ábrázolása nagy képprogramok része lett (Cluny, 3. tp. oszlopfői, 1100 k.; Freiburg szegyh.). Legjelentősebb itáliai ábrázolásai 1340 k. Firenzében a Campanilén és 1370 k. a S. Maria Novella sp. kpnájában. Megszemélyesítő nőalakjaikat attrib-okról és mellékalakokról - többnyire az egyes tud-ok ókori képviselőiről - lehet fölismerni: Grammatika: vessző, kv. fölé hajló gyerekek, Donatus v. Priscianus; Dialektika: kígyó, ritkán skorpió, kutyafej v. olló, ujjain érveket számlál, Arisztotelész, ritkán Zoroaszter; Retorika: magyarázó v. író (nőalak), pénz, kard v. pajzs, Cicero; Aritmetika: számláló ujjak, asztalon számok, számológolyók, Püthagorasz v. Boëthius; Geometria: körző, vonalzó v. derékszög, Euklidész; Zene: hangszerek, harang, Tubalkain v. Püthagorasz; Asztronómia: csillagokra mutató (nőalak), asztrolábium, Ptolemaiosz. - A ~ kirnője a filozófia. Attrib-ai: kv-ek, jogar, fején korona. A →Hortus deliciarumban a koronán 3 fej jeleníti meg a fizikát, a logikát és az etikát. M.F.

Hóman-Szekfű I:203. - A magyar irod. tört. Főszerk. Sőtér István. Bp., 1964:48. - Kirschbaum II:73. - Sachs 1980:314. - Rajeczky 1981.